Kötetünk címéül a pásztorkultúrát a maga teljességében talán utolsóként őrző palóc juhásztól, a 2015-ben 96 évesen eltávozott Pál Istvántól származó mondatot választottuk. Pásztoraink természetismerete, tárgyalkotó művészete, zenéje, hiedelemvilága, meséi külön-külön is csodálni való gazdagságot mutatnak, és így, magukban is bőséges kutatási feladatot adnak a tárgyi és szellemi néprajz, a zenetudomány, a biológia szakembereinek. Ugyanakkor maguk a pásztorok mindezt egy egységes egész műveltség különböző megnyilvánulásainak tekintik. E teljesség megértéshez feltétlen szükséges, hogy a szakember is így, a műveltséget, mint egészet szem előtt tartva tanulmányozza saját területét. Tanácskozásunk céljának tekintette, hogy a szakirányú előadások fényében ez a teljesség rajzolódjon ki. A jelen kötet írásai betekintést engednek a témák sokoldalúságába, és bizonyítják is egyben, hogy a tervezett cél megvalósult: a tanulmányok felölelik a pásztorkultúra kialakulását, a pásztorok gazdálkodási rendszerét és botanikai tudását, a pásztorfaragások és zenei, ill. hangszeres dialektusok sajátságait és összefüggéseit, a mesevilágot, valamint bepillantást nyújtanak mindennek a sztyeppei és szomszédnépi kapcsolataiba is. A válogatás nem lehet teljes már csak azért sem, mert számos kiváló előadás erősen épített előadóművészi eszközökre, video- és hangfelvételekre, vagy olyan mennyiségű fényképre, melyek egy tanulmánykötet kereteibe nem férnek bele. Ezeknek a videofelvételeit az MMA honlapján tesszük elérhetővé.