A zene nyelvén szeretnénk hírt adni az itt élő emberek zenei kincséről, és az általuk megőrzött hangszerekről.
Hagyományos parasztzene a Dél-Alföldről, 2014
Kiadó: Fonó Budai Zeneház
A tekerő és a duda, ill. az esz-klarinét (a töröksípot idéző hangzásával) semmi mással össze nem téveszthető karakteres megszólalást biztosít ennek a muzsikának. Ez az általunk is kedvelt hangzás a múlt század első feléig része volt az itteni emberek mindennapjainak. A tekerő mellett megszólaló, a dallam hangzását erősítő duda és esz-klarinét „eltallabillézte” a nótát, hogy ne csak a bőgőhúr mély hangjai, ill. a recsegőhúr erőteljes ritmusa legyen hallható. A magyar népzene végtelen változatossága és variálási, rögtönzési hajlama ezen a vidéken, ezeken a hangszereken is megmutatkozik – többfajta tekerőzési mód, több idős mester játékmódja is hallható a lemezen. „Papp Rókust már három kilométerre meg lehetett ismerni, úgy tekerőzött. Úgy kipörgette a nótát.” – mondták az őt ismerő régiek. Karakteres játékmódjára – hasonlóan a Kovács Márton klarinétossal muzsikáló Boros Imre stílusára – igaz a jó tekerős ismérveként ismert megállapítás: „sarokra vágatta a nótát” (6. és 8. szám). Egészen másfajta a Szentes-környéki játékmód: monotonnak tűnő recsegéssel és a klarinét végtelennek tűnő trilláival – talán Kanfi-Horváth István klarinétosra volt ez a leginkább igaz – magával ragadó lendületet tudtak adni a tánczenének (9-12. szám).
Az idős mesterek, „adatközlők” mellett emléket szeretnénk állítani Bálint Sándornak, a dél-alföldi vidék legnagyszerűbb kutatójának is. Az általa megírt és szerkesztett, A szögedi nemzet c. nagymonográfia első nagyobb egységünk címadója. Ebben emlékezünk meg az I. világháború kitörésének százéves évfordulójáról is. A II. részben a szegedi dudahagyományt elevenítjük föl: Szeged környékén is hasonló képzetek társultak a dudához, mint más vidékeken. Egyrészt a féktelen jókedv hordozójának, másrészt misztikus, evilágot a túlvilággal összekötő embernek látták a dudást. A révész-nótában és Bogár Imre balladájában a Tisza, a folyón való átkelés hordoz az utóbb említetthez hasonló tartalmakat (5. szám). A III. részben található pásztor-, betyár- és rabnóták (7. szám) ékes példái annak, hogy az Alföldön is bőséggel maradtak fenn régi stílusú dalaink. A IV. részben Szentesről való tekerősöket, az őáltaluk játszott dallamokat mutatjuk be. Az első felgyűjtött tekerőmuzsika is innen való: 1939-ben játszották el, a híressé vált „Pátria” lemezsorozaton jelentették meg Kiss József és Balla István felvételeit (9-10. szám). Utolsó összeállításunkban a Szeged-környéki gazdag népének-hagyományból mutatunk be két szép dallamot.
A duda és a tekerő hangzásában a népzene régebbi, a vonószenét megelőző hangzását idézi. Teljes értékű zene ez, melyről reméljük, hogy Csongrád megye határain túl is értő és befogadó fülekre talál. Nagy örömet ad nekünk, hogy a régi mesterek játékmódja szerint játszhatjuk el és tolmácsolhatjuk ezt a zenét a hallgatók felé – kívánjuk, hogy Önök is ilyen örömmel hallgassák!